Szabó Veronika

Emlékszem arra, amikor először léptem be táncterembe évekkel ezelőtt. Volt bennem egy furcsa érzés, amit akkor még nem igazán tudtam hova tenni.

A következő órára már kezdett kirajzolódni bennem valami: ez számomra nem csak egy hobbi.

És így is lett.

Ma már tudom, hogy a tánc életem legnagyobb szerelme. 

Gyerekkorom óta szeretek tanítani és segíteni másokat. Tényleg gyerekkorom óta. Amikor megtanultam olvasni, annyira izgatott voltam, hogy az ovis húgomat ültettem magam mellé, és lelkesen tanítottam neki a betűket. 

Így visszagondolva mindenre talán nem is véletlen, hogy a tánc és a tanítás szeretete egyszer csak találkozott.

Az órákon szeretném átadni nektek azt az örömöt, energiát és szabadságot, amit a tánc jelent számomra.

Nem az a célom, hogy profi táncosokat neveljek (bár ha valakit teljesen magával ragad a tánc, annak nagyon fogok örülni), hanem hogy együtt élvezzük a zenét, a mozgást, és újra kapcsolódjunk önmagunkhoz.